27. fejezet

Meghoztam nektek a 27. részt, ismét egy kis csúszással. A következő rész még sehogy sem áll, szóval valószínűleg megint várnotok kell egy picikét rá, ugyanis jövőhéten sem leszek itthon, és hétvégén sem lesz sok időm. De igyekszem, addig pedig érjétek be ennyivel...:) A véleményetek továbbra is nagyon fontos, így ha elolvastátok, hagyjatok egy pipát és/vagy kommentet.
xo Kingu




Isteni volt Olivér közvetlen közelében ébredni. Kezével a hátam simogatta, és mikor nehézkesen kinyitottam a szemeimet, hosszú csókot kaptam a hajamba.

-Jó reggelt - súgta a fülembe érzéki hangján, amibe beleremegtem. -Ma bepótoljuk, ami tegnap elmaradt?

-Déltől próbám van, de felőlem utána azt csinálunk, amit szeretnél - puszit adtam a fiú arcára, majd az idő szorítása miatt elkezdtem készülődni. Hajamat 10 perc alatt begöndörítettem, és egy egyszerű farmer és fehér póló szettet kaptam magamra a szintén fehér Convers tornacipőmmel. Olivér is elkészült közben, és együtt indultunk el a Lurdyba. A lépcsőházban a többi ByTheWay taggal is összefutottunk, így 5-en mentünk tovább. Az út közben Olivér egy pillanatra sem bírta ki, hogy ne puszilgasson vagy fogdosson, ami néha már frusztráló volt, ugyanis sokan felismertek az utcán és bámultak.

A próbatermek előtt elhaladva is rengeteg ránk tapadó tekintettel találkoztam. Mielőtt beléphettem volna a megfelelő ajtón, a szőkeség még egyszer magához húzott, és ajkát az enyémre tapasztotta, amit Bence távolról jövő hangja zavart meg.
-Olivééér - kiáltott a folyosó túl oldaláról a barna srác, mire Olivér megforgatta a szemeit, és otthagyott. Nem értettem, miért ragaszkodik hirtelen hozzám ennyire, és Bencének mi baja mostanában, de ráértem mindezzel egy újabb fárasztó próba után foglalkozni.

2-kor tudtam szabadulni a helyről. Az utcára kilépve rögtön barátomat kerestem a szemeimmel, majd üzenetet írtam neki, hiszen megbeszéltük, hogy a nap többi részét kettesben töltjük. 5 perc múlva Olivér helyett egészen más alak közeledett felém.

-Csak nem a hercegedre vársz?

-Bence, minden oké? Olyan feszültnek tűnsz - tettem a kezem nyugtatás képpen a magas fiú vállára, aki csak megvonta azt, majd hatalmasat sóhajtott.

-Mióta együtt vagytok, alig beszélünk, pedig barátok vagyunk vagy mi a fene - szólalt meg kis idő után, és eléggé meglepett a válasza. Tehát miattam ilyen?

-Sajnálom. Ha gondolod, most lóghatunk együtt. Olivérre várok, de fogalmam sincs hol lehet - néztem ismét a telefonom képernyőjére, hátha választ kaptam, de semmi.

-Ének óra után még Kristófék elrángatták tánc órára - mutatott az épület felé, ahol láttam, hogy Olivér épp pár másik srác és 3 ismerős háttértáncos lány társaságában átmegy az egyik teremből a másikba. A társaságot Szikora Robi követte sietősen.

-Aha - néztem utánuk még egy darabig. Őszintén szólva elkapott egy kis féltékenység a csinos táncoslányok láttán, de mivel amit békülésünk óta művel Olivér, valamennyire megnyugodtam. Pontosan tudja, hogy nem teheti meg velem újra azt, amit pár hete.

-Figyelj, szerintem menjünk akkor. Nem hiszem, hogy egy hamar végeznek - kezdtem noszogatni Bencét, és már el is indultam egy közeli étterem felé. Bence zsebre tett kézzel követett.

A kedvenc helyére mentünk, a Vapiano étterembe. Bence valami különlegesen elkészített csirkét választott olaszos salátával, míg én egy laktató carbonara mellett döntöttem. Az étel isteni volt, így nem sok idő múlva mindketten jóllakva könyököltünk az asztalra.
-Meghívtalak - áll fel a fiú pár perc pihenés után, és úriember módjára kifizeti előttem az ebédünket. A hazaúton már jóval felszabadultabb volt, és csomót mesélt magáról, illetve a ByTheWay nem túl hosszú időre visszanyúló múltjáról. Nehéz elképzelni őket egy kis bárban, gitárral a kezükben, érzelmes dalokat énekelgetni, pláne a mostani felhajtáshoz képest, ami körülöttük van.

Egy elmélyült beszélgetés közepette Szikora Robi és az iPhone kapcsolatáról, megérkeztünk a Corvinra, ahol a megfelelő épület előtt Olivér várakozott. Mikor meglátott minket, kezéből a zsebébe helyezte a telefonját, és felénk indult. Nem volt túl boldog.
-Ti merre jártatok? - kezdte mindenféle köszöntés, ölelés vagy puszi nélkül a szőke.
-Csak ebédeltünk - válaszolt helyettem Bence, majd megsimogatta a karom, és otthagyott minket Olivérrel. -Holnap 6-ra gyere - fordult vissza még utoljára Olivérnek címezve mondatát, majd végleg eltűnt a lépcsőházban. Olivér csak ekkor szentelte nekem minden figyelmét, és ölelt magához végre.
-Bence mondta, hogy még táncórád van, én meg nem akartam várni - kezdtem magyarázkodni, de a mondat közepén rájöttem, hogy igazából semmiért sem tartozom neki magyarázattal. Ha el akarok menni egy barátommal ebédelni, akkor elmegyek.
-Nagyon vártam már, hogy együtt legyünk - ölelt még szorosabban, majd összekulcsolta ujjainkat, és a lakásom felé vettük az irányt, ahol végre megint csak Olivér és én voltunk.
-Ugye csak este 6-ra kell menned holnap? - kérdeztem barátom, miközben valami üdítőt keresgéltem a szinte teljesen üres hütőmben.
-Szerencsére. Szóval van időnk - ölelt át hátulról, és adott érzéki puszit az arcomra, amitől ennyi idő után is futkosott a hideg a hátamon.

Stay with me - 4. rész

Másik blogomra is meghoztam az új részt, érdemes oda is benézni.:)
Jó szórakozást hozzá!:)

STAY WITH ME

STAY WITH ME

STAY WITH ME

26. fejezet

Ismét, sokadszorra kérek elnézést a várakoztatásért. Szeretném hamarabb hozni a részeket, de ahhoz, hogy ne csapjam össze, és elnyerje a tetszéseteket, amit írok, több idő kell mostanában. Nem jön úgy az ihlet, és millió más dolog leköt, és semmi kedvem az íráshoz. De rávettem magam, és hoztam nektek egy részt, remélem nem lett olyan rossz.:) A következő részre lehet ismét várni kell majd egy kicsit, mert valószínűleg itthon sem leszek következő héten, és továbbra sincs ötletem, hogy mi legyen a folytatás. Remélem megértitek, jó szórakozást ehhez a részhez is, ne feledjétek itt hagyni a véleményeteket.:)
xo Kinguu

Épp időben értem a Lurdyba, hogy megkezdjük Gabival a hét első próbáját. Még volt 5 szabad percem, így vettem magamnak egy croassont reggeli gyanánt, amire otthon nem volt időm. A büfében kellemes meglepetés ért, mikor a szőke fiú meglátott, elém lépett, és egy hosszú csókkal köszöntött. Az illata még mindig csábító volt, a kedvenc parfümjét éreztem rajta. A csók után a szemembe nézett, édesen elmosolyodott, majd hamar távozott is, hisz neki is próbái kezdődtek. Az idilli pillanatok után egész nap mosolyogtam, nem tudtam tenni ellene. Olivér még mindig ezt hozta ki belőlem, bár titkon bennem volt az a bizonytalanság, hogy félreléphet újra, ha már egyszer megtette. Vagy kétszer. Mindegy is.

Gabival nehezen jutottunk dűlőre, hogy melyik számot is énekeljem szombaton. Végül egy Burlesque számra esett a választásunk, Christina Aguilerától. A gyakorlás könnyen és gördülékenyen ment, és miután szabadultam, még rengeteg időm volt a napból. Legszívesebben Olivért tárcsáztam volna, de nem akartam, hogy nyomulásnak tűnjön, így gyorsan vissza is csúsztattam a telefont a táskám mélyére, és a Corvin felé vettem az irányt. Lassan sétáltam hazafelé, hátha időközben kapok egy üzenet vagy bármit a szőkétől. De nem jött. Kissé csalódottan, mégis elégedetten sétáltam fel a megfelelő emeltre, hiszen tudtam, hogy Olivértől nem szabad többet várnom, és teret kell hagynom neki.
Ám mikor befordultam a lakásomhoz vezető folyosóra, nem bírtam visszatartani a mosolygást, ugyanis ott várt rám. Odasétáltam hozzá, és rögtön szorosan magához ölelt, ami a legjobb érzés volt a világon. Miután elengedett, felém nyújtott valamit.
-Ezt elhagytad - a bérlet és személyi tartóm volt nála, benne minden fontos kártyámmal és igazolványommal.
-Úristen! Köszönöm. Észre sem vettem - egy pillanatra elszörnyülködtem magamon, hogy egészen hazáig nem vettem észre, hogy eltűnt körülbelül az életem, de mint mindig, Olivér megmenti a helyzetet.
-Nem is jár érte semmi? - nézett rám kiskutyaszemekkel a megtaláló, és még mielőtt reagálni tudtam volna, lassan és hosszan megcsókolt. Jó ideig csak álltunk az ajtó előtt, egymás ajkaira tapadva, és csak néha éreztem kicsit erősebb fogást a derekamon, majd puha ujjak simítását a hajamban. Halk krákogás zavarta meg filmbe illő pillanatainkat. Bence volt az. Olivér a zavaró személy felbukkanásakor sem engedett el, csak lassan felnézett csókunkból a fejem felett az illetőre.
-Én csak őő... gondoltam lóghatnánk együtt vagy mi. De akkor nem zavarok, látom dolgotok van - kezdett habogni Bence, mire Olivér adott egy érzéki csókot az arcomra, de láttam Bencén, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Imádtam volna Olivérrel tölteni az egész napot, de nem bírtam volna hagyni csak így elmenni az árva fiút.
-Lógjunk 3-an. Menjünk együnk valamit, éhen halok - csaptam fel az ötletet, és Bennyn valamiféle megkönnyebbülést láttam. Olivér közel hajolt, és alig hallhatóan súgott valamit a fülembe.
-Reméltem, hogy főzhetek neked valami finomat, aztán ketten elütjük az időt - a mondat végén újabb puszit adott az arcomra, de a helyzet egyre kínosabbá vált, így kiváltam még mindig szoros öleléséből és mélyen a szemébe néztem.
-Bepótoljuk, megígérem - majd Bence elé álltam. -Indulhatunk?
-Felőlem - vont vállat a barátomnál is magasabb fiú, majd a másik kézen fogott, és hárman elindultunk a közeli plázába. A hasam már hangokkal jelezte ürességét, így rögtön a KFC felé vettük az irányt, ami még mindig a kedvencem volt. Nem értünk be az ajtón sem, mikor két rajongó lány sikitozva futott felénk. Az egyikük már kapta is elő az iPhone-ját, hogy Bencével selfiezzen, míg a másik Olivér nyakába ugrott és hosszú másodpercekig el sem engedte. Mindketten aláiratták a ByTheWay feliratú pólójukat, majd az egyikük tőlem is kért egy közös képet. Örömmel teljesítettem a kérését, habár a másik előző akciója Olivérrel nagyon nem tetszett, de nagyot nyeltem, és eltemettem magamban a féltékenykedést.

*

Kellemesen eltöltött 2 óra múlva Bence, Olivér és én tele hassal indultunk vissza  a lakásokhoz, most már jóval gyorsabb tempóban, hogy a Corvin előtt várakozó tinilányok minél kevesebbjére hívjuk fel a figyelmet. Bence bírja ezt a rajongás dolgot a legkevésbé, így mikor már messziről futottak felénk, Bence odaintett nekik, és szó szerint befutott az épületbe. Olivér és én még a bejárat közvetlen közelében sem jártunk, és kénytelenek voltunk mind aláírni egy csomó lapot, amit vagy 10-15 lány nyújtogatott oda nekünk sorba. Csodálkoztam, hogy eddig egyik sem kérdezte meg, hogy együtt vagyunk-e, de örültem, hogy tapintatos rajongóink vannak. Mikor arrébb vonultak a lányok, végre beléphettünk a csöndes házba, és megint ketten voltunk a szőkeségemmel.
-Kettesben akartam ma lenni veled, de úgy tűnik ehhez nem szabad elhagynunk a lakást - szólalt meg Olivér, miközben a liftre várakoztunk. Hátranéztem, és az üvegajtón keresztül még mindig láttam pár leskelődőt, akik a telefonjukat nyomkodták.
-Hozzá kell szoknunk - válaszoltam, mire Olivér csak magához húzott, és megcsókolt. Egymásba feledkeztünk, így csak a lift hangjára váltunk el egymástól.
Hozzám mentünk, mivel ott végre kettesben lehettünk Olivérrel. Amíg ő innivalót keresett, addig én felnyitottam a laptopomat és meglestem a Facebook-om, ami hemzsegett az értesítőktől és üzenektől. Az értesítésekre kattintva a legtöbb azt jelezte, hogy megjelöltek képeken pár perccel ezelőtt. Rámentem az egyikre, és nem hittem a szememnek. Egy lány lefotózott minket Olivérrel a lépcsőházban, amikor csókolóztunk. A felirat "Oli és Vic ma a corvinon. eléggé úgy tűnik hogy kavarnak" A kommenteket is olvasgatni kezdtem, amig nagyjából a következők voltak:
"Juj akkor most járnak? A plázában is együtt voltak ma. Már sokan látták őket együtt. De Olinak nem barátnője van?"
Kicsit ideges lettem, és mielőtt bármit tettem volna, jobbnak láttam, ha Olivér is megnézni a dolgokat az ő profilján. Nála kétszer annyi jelölés és üzenet volt, mind az új barátnőjéről, az az rólam szólt. Láttam a fiún, hogy kicsit ideges lett, így a rengeteg üzenet és komment helyett egy egyszerű kiirással reagált, hogy nagyon örülne, ha meghagynák a magánéletét neki, és engem és őt se zaklassák ilyen kérésekkel, különben nem fog visszajelölni és válaszolni senkinek. Ezután nem sokkal már a bocsánatkérő és megértő üzenetek hadával árasztották el. Mindkettőnknek elege lett, így lecsuktam a gépemet, Olivér pedig kikapcsolta a telefonját.
-Ne foglalkozz velük - szavai után rögtön megcsókolt újra, majd ledöntött a kanapéra...

25. fejezet

Meghoztam nektek egy részt, de mivel mostanában nem volt sok ötletem sztoriilag (azt megaszontam), ezért egy kis Vic-Olivér részt hoztam, ami a történet céljából sokat nem visz előre, de azért fontos momentum lehet a következőkben.:) Sokan kérdezősködtetek és vártátok már, szóval ezt tudtam összehozni, remélem megelégedtek vele a következőig.
Jó szórakozást, pipálni ér.:)

Az ajtóból a lakáson keresztül a hálószoba felé vettük az irányt. Egyikünk sem engedte el a másikat egy pillanatra sem. Hihetetlen volt újra ilyen közel érezni magamhoz. Féltem, hogyha egy pillanatra is leveszem róla a kezem, megszűnik a varázs.

Olivér kezei biztonságot sugárzóan fogták a derekam, olykor pedig simított végig a hátamon. A hideg futkosott végig újra és újra az egész testemen, és ha ezt ő is megérezte, belemosolygott hosszú percek óta tartó csókunkba. Az adrenalin mindkettőnkben egyre csak nőtt, és már döntött is le az ágyamba, és záporozta a nyakam hűs csókjaival. Tarkójánál összekulcsoltam kezeimet és csak élveztem az élményt, amit sokadszorra is kifogástalanul magas szinten tudott nyújtani a másiknak. A felső hamar lekerült mindkettőnkről, a nadrágomat pedig egy hirtelen és egyszerű mozdulattal lehúzta rólam. Egy pillanatra a szemembe nézett, majd ajkaimra, és már ott is volt az enyémen. Meglehetősen égett a vágytól, és ezt éreztem is vad, mégis nagyon jóleső csókján. Eközben hátam alá nyúlt, és egy gyors mozdulattal kikapcsolta melltartómat, majd le is szedte rólam. Hatalmas tenyere betakarta melleim, és finoman masszírozni kezdte azokat. Az érzések bennem csak fokozódtak, és legszívesebben már a lényegre tértem volna, hagytam, hogy kényeztessen, ugyanis mérhetetlenül jólesett. Eközben az arcomat és nyakamat puszilgatta, majd kezeivel párhuzamosan haladt egyre lejjebb. A melleim közti területet hintette be lágy csókokkal, kezei pedig a csípőmnél simítottak végig, ezután pedig combom belső részét kezdte cirógatni. Lehetetlen megfogalmazni, mit érez ilyenkor az ember, mikor a számára legmeghatározóbb személy az életében ilyen hatással van rá, és egyetlen érintésével a Mennyországba juttatja. Csak boldogságot éreztem, és azt kívántam, hogy ennek soha ne legyen vége.
Olivér már minden felesleges textilt lehámozott rólam, és úgy gondoltam ideje, hogy hasonlóképp cselekedjek. Kicsúsztam alóla, és egy mozdulattal felé kerültem. Lovagló ülésben ültem rajta, láttam a szemeiben, hogy élvezi a dolgot. Végülis, melyik srác ne élvezné, hogy egy lány meztelenül ül rajta?
Megcsókoltam, majd puszikat nyomtam az arcára, miközben kezeimmel felfedező útra indultam meztelen felsőtestén. Kezem egyre lejjebb vándorolt, és egy ideig csak körbejártam a megfelelő területet, ami látszólag kínozta a szőkeséget. Tekintetével szinte már könyörgött, én pedig nem bírtam visszatartani a nevetést.
-Mit nevetsz? - húzott oda magához. Érzékien megcsókolt, miközben megfogta a kezem és odavezette csak egy boxer fedte férfiasságához. Határozottan markoltam rá, mire elmosolyodott és kezeit a fenekemre helyezte.
-Tudod te mit kell csinálni - suttogta szexi, mély hangon a fülembe, mire erőteljesebben kezdtem mozgatni a kezeimet. Halk nyögésekkel díjazta tevékenységem, tehát valamit jól csináltam. Már egy ideje kínoztam, és éreztem, hogy egyre jobban beindul, és kiváncsi voltam meddig bírja még. Hasát kezdtem csókolgatni, míg kezemmel megszabadítottam attól a fránya boxertől, és immár csupasz szerszámát tapintottam, amitől a srác már teljesen kész volt. Nagyon élveztem, hogy egy kicsit én uralkodom felette, és akár egy mozdulattal véget vethetek szenvedésének.
-Még... ne - nyögte, én pedig csak halkan felnevettem, és kicsit enyhítettem fogásomon és megcsókoltam gyötrődő alanyomat. Ám ekkor pillanatok alatt megfordított, és alá kerültem. Ágyékát az enyémhez nyomta, és miközben szenvedélyesen és minden érzelmét átadva megcsókolt, behatolt és tökéletes tempóban kezdett tolni. Bámulatos volt, ahogy mintha a fejembe látna, pontosan tudta, mikor mit és hogyan kell csinálnia. Olykor tempót váltott, mindig hajszálpontosan akkor, mikor arra vágytam. Az utolsó löketeket gyors nyomásokkal érte el, majd piszmogó tempóban kihúzódott belőlem, de továbbra sem hagyott lehiggadni. Csókjaival még egy ideig megtalált a lábaim közt, és hogy még véletlenül se maradjak élmények nélkül, ujjaival még párszor végigsimított a lenti ajkaimon, és csak ezután feküdt le mellém. Szemeibe néztem, amik elégedettséget tükröztek. Hanyatt feküdt, én pedig mellkasára tettem a fejem. Egyik kezem hasát érintette, másikat összekulcsolta az övével. Éreztem, hogy engem bámul, így lassan felnéztem gyönyörű szemeibe. Közel hajolt és egy tőle megszokott finom csók után csak halkan ennyit mondott:
-Szeretlek.

24. fejezet

Sajnálom, hogy ennyit kellett ismét várni, de meghoztam a 24. részt.:) Kicsit rövid lett, de remélem azért tetszeni fog, pipákat, véleményeket továbbra is várok.:)
Kinguu

Magányosan pakolgattam be pár cuccot a táskámba, és raktam egy kis rendet a lakásba. Újabb élő show előtti hét kezdődött, de ezúttal egy kis pihenővel, így egy kis vásárlást terveztem magamnak a napra. Lau nem ért rá, mást pedig nem igazán szerettem volna hívni, így egyedül vágtam neki az útnak. Egy kényelmes őszi cuccot vettem fel, ami egy világos farmerből, zöld kötött pulcsimból és egy fehér converseből állt, majd kevés smink feldobása után vettem célba az Aréna Plázát. Nem sokáig jutottam, ugyanis amint kiléptem az ajtón, és bezártam azt, menetiránynak fordulva beleütköztem valakibe. Ez még nem is lett volna gáz, de igazán ideges akkor lettem, mikor megpillantottam, kinek is mentem neki. Próbáltam kikerülni az illetőt, de minden irányból állta az utam, és megbánó tekintettel nézett rám. Nagyon sóhajtottam, és próbáltam viszonylag higgadtad hozzászólni.
-Mit akarsz? - tettem keresztbe a kezem sértődést színlelve, habár nem is kellett annyira megjátszanom magam. Rettentő dühös voltam rá, és nem értettem, mit keresett itt az ajtóm előtt.
-Szerinted? - lépett közelebb, és csúsztatta a kezét lassan a derekamra. Hirtelen nem is tudtam mire vélni mozdulatait. Legszívesebben engedtem volna neki, de összekapargattam a maradék büszkeségemet és határozottan szedtem le magamról hatalmas kezeit.
-Most ezt komolyan gondoltad? - emeltem fel kicsit a hangom. Nem gondolhatta komolyan, hogy ezek után még ide jön, és úgy tesz, mintha semmi sem történt volna.
-Mire gondolsz? - tettette a hülyét, amivel csak még jobban felhúzott. Hiába hiányzott már ennyire, ha ilyen idiótaként viselkedik, nem tudtam vele jófej lenni.
-Komolyan azt hiszed, hogy bármit megtehetsz? Hogy minden lányt kedvedre ugráltathatsz? Mert velem nem fogod ezt csinálni - a mondandóm végére ismét könnyek gyűltek a szemembe, de óriásit nyeltem, hogy visszatartsam őket. Ám a sós folyadék akaratom ellenére kicsordult, de nem mertem pislogni, nehogy még több kiszökjön. Olivér egy lépést közelebb jött, és halkan felnevetett.
-Miért hazudsz magadnak? - törölte le a könnycseppet az arcomról, én pedig nem bírtam megszólalni. Igaza volt, de idegesített, hogy ekkora tapló. Pontosan tudja, hogy nem lehet neki ellenállni, és eddig azt hittem, egy normális srác, de ugyan olyan mint a többi, és kihasználja a jó hírét, na meg a kinézetét.
-Elegem van belőled - szűrtem ki nehézkesen a szavakat a számon. Furcsán nézett rám, így folytattam. -Most az egyszer légy őszinte. Aztán zárjuk le - szívverésem üteme emelkedett, és türelmetlenül vártam a válaszára.
-Nem volt jó érzés, ahogy tegnap nem hagytad, hogy megöleljelek - nem éppen ilyen válaszra számítottam, de ez is valami. Belül örültem, hogy sikerült valamiféle érzelmet kiváltanom belőle. De ugyanakkor még idegesebbé tett, és nem bírtam tovább magamban tartani a gondolataimat.

-Tényleg? Nem volt jó érzés? És szerinted nekem jó érzés volt valaki mással látni? Ja, várj! Nem is egy valakivel - üvöltöttem szinte a fejébe, mire lefagyott, és láttam rajta, hogy tudja, hogy igazam van. Mégsem éreztem a megbánást, sem semmi mást a levegőben. Ismét csak reakcióra vártam.

-Tudom - adott egyszerű választ, ami megint kiakasztott. Hogy tudja ilyen lazán kezelni ezt az egészet?
-Jó tudod mit felejtsd el - húzódtam el tőle, és kerültem ki egy gyors mozdulattal, de hamar elkapta a karom, és visszarántott magához, egészen közel. Mélyen néztünk egymás szemeibe, amitől gombóc keletkezett a torkomban, és ismét lenyeltem a könnyeim.
-Miért volt rossz? - kérdezte, én viszont nem értettem, és kérdőn néztem rá. -Mással látni. Miért volt rossz mással látni? - agyamban ezer meg ezer gondolat ment át hirtelen, és nem tudtam mit feleljek. Egyetlen szó járt a fejembe, amit többször is meggondoltam, hogy vajon biztos hallania kell-e. Úgy voltam vele, hogy csak egyszer kell kimondanom, aztán túl leszek rajta. Mély levegőt vettem, és minden bátorságom magamba szívtam arra az egy másodpercre. -Mert szeretlek - talán kicsit hangosabban mondtam ki, mint ahogy szerettem volna, de mintha egy szikla omlott volna le a szívemről. Nagyon megkönnyebbültem, de a fiú tekintetéből nem tudtam kivenni semmi reakciót. Mielőtt bármit is tehettem volna, hogy kilépjek az egy 10-es skálán 20-ra értékelt kínos helyzetből, Olivér erőteljesen tolt a falnak, és annak két kezével támaszkodva alig pár milliméter helyet hagyott köztünk. Mutatóujjával végigsimított állkapcsom vonalán, és ezzel elérte, hogy még jobban kívánjam őt, mint eddig. Halvány csókokkal lepte el az előbb említett területet, miközben kezével finoman tartotta az állam, majd a megfelelő helyre érve ajkai már az én ajkaimon voltak. Finom csókot váltottunk, ami olyan érzés volt, mintha 2 hét után végre vízhez jutottam volna. Irtózatosan hiányzott már ez, de fogalmam sem volt, hogy mi lesz ezután, de nem érdekelt. Nem akartam ezzel foglalkozni. Élveztem, hogy végre egy kis életet lehel belém, és belül abban bíztam, hogy ezután nem szívja el megint valami hülyeséggel, hogy összetörjek, mint egy üveg pohár. Most már pontosan tudja, mit jelent nekem egy csókja. Annyira még ő sem lehet kegyetlen, hogy szerelmi vallomásom után ismét magamra hagyjon.
Eközben egyre hevesebben csókolt, én pedig frissen mosott dús, szőke hajába túrtam, ugyanúgy, mint régen. Ilyenkor érzem, hogy van miért élnem.

23. fejezet

Itt a várva-várt 23. rész, hát remélem tetszeni fog. Véleményeket várok.:)

xo

10 perc volt kezdésig, én pedig tiszta ideg voltam. A hajam, sminkem és ruhám tökéletes volt, hisz barátnőm állította össze, így amiatt izgultam, hogy ne felejtsem el a szöveget. És hogy lehetőleg ne bőgjem el magam a produkcióm közben a fél ország előtt, élő adásban. A feszültség szikrákat szórt a versenyzők között a backstage-ben. Senki sem szólt senkihez, mindenki a közös vagy egyéni produkcióját gyakorolta el még egyszer. Eddig minden szerencsétlen találkozást elkerültem, így viszonylag nyugodtan járkáltam hátul. Csak adás kezdete előtt 1 perccel pillantottam meg, teljes harci díszben a csapata társaságában. Ya Ou rögtön észrevette, hogy őket nézem, és egy bíztató 1000 wattos mosolyt küldött felém, ami kicsit feltöltött.

Ismét kinyílt előttünk a hatalmas ajtó, és elindult a közös produkció zenéje.

*

Minden a lehető legsimábban ment, amíg sorra nem kerültem. Felálltam a fél méter magas üveg emelvényre a színpadon, ami a produkciómhoz tartozott, majd énekelni kezdtem a Roses sorait. Másfél percig küzdöttem, aztán nem bírtam tovább, és a szám utolsó sorait remegő hangon, végül pedig bőgve fejeztem be. Akkor viszont cseppet sem érdekelt, vártam a zsűri véleményét. Gabi természetesen sírt, Geszti szemeivel fűrkészett és kereste a szavakat, míg Szikora Robi csak mosolygott, Alföldi arca pedig nem sugárzott túl sok érzelmet. Kis idő után végre megszólaltak, és csupa dicsérő szót hallottam a szájukból, ami nagyon jól esett. Mindannyiukat elkápráztatta az előadásom, és persze azt sem hagyták szó nélkül, hogy bizony mind a 2 és fél perc alatt látszott, hogy ez a dal most tényleg a szívemből szólt. Mondandójuk végén képtelen voltam megszólalni, csak intettem egyet a kamerába, majd kisétáltam a színfalak mögé, ahol Lau ugrott a nyakamba.

-Csodálatos voltál. Minden oké lesz, rendben? - súgta a fülembe, én pedig hálás voltam, hogy barátnőm mellettem van. Megigazította enyhén elfolyt sminkem, majd leültem az öltözőmbe, várva a műsor végét.

Halk kopogás után lassan nyílt az ajtó, és Bence lépett be rajta.

-Gyere, nemsokára döntés - nézett be az ajtón, én pedig gyorsan megtöröltem nedves arcom, és bólogattam.

-Mindjárt megyek - próbáltam meggyőzően stabilnak mutatni magam, de nem igazán ment. Mondatom végén elcsuklott a hangom, és nem bírtam tovább beszélni. Bence becsukta maga mögött az ajtót, majd szó nélkül szelte át közöttünk a távolságot, és ölelt át. Rettenetesen jól esett, és legszívesebben órákig ott álltam volna vele, de fél perc után újabb személy lépett be, méghozzá Lau, hogy ideje jönni, mert 2 perc és adás. Bence kézen fogott, és 3-an indultunk el a backstage felé. Odaérve rögtön megpillantottam Őt, ezúttal egy számomra ismeretlen lánnyal enyelegni. Ha jó láttam, valami RTL-es volt, de nem voltam benne biztos.

Bence még utoljára bíztatásul megszorította a kezem, elengedte, és csapata felé indult. Olivér arcára a lány egy hosszú puszit nyomott, mielőtt eltűnt a színfalak mögött, a srác pedig szokásos laza stílusával nézett még utána egy darabig, majd kifejezéstelen arccal fordult a többiekhez. Lepacsizott Bencével, akivel utána pár szót váltottak diszkréten, aminek hatására Olivér felém kapta a tekintetét. Egy ideig nézett, majd alig láthatóan legyintett a kezével, még egy utolsó szót súgott Bennynek, majd pár métert odébb állt. A jelenet még milliószor lejátszódott a fejemben, akkor is, mikor már a színpadon álltunk, és Lilu az én nevemet ordította a mikrofonba. Olivért kivéve mindenki vagy átölelt, vagy lepacsiztunk, és kisétáltam a színfalak mögé, és lerogytam egy székre, várva a többi továbbjutóra. Valahogy nem izgatott fel különösebben a gondolat, hogy ismét továbbjutottam, csak szimplán örültem neki, mert valahogy számítottam rá. Mikor a ByTheWay követett a színfalak mögé, annál inkább érdekelni kezdett a dolog, és rögtön Bence nyakába ugrottam, amint megláttam őket. Édesen nevetett a gesztusomon, majd Sziki és Ya Ou is megölelt, végül pedig a szőkeség is közeledni kezdett, de határozott arckifejezéssel jeleztem, hogy nem szükséges közelebb jönnie. Gyorsan vette az adást, és állt is tovább, ami annak ellenére, hogy én kényszerítettem ebbe a helyzetbe, hihetetlenül rosszul esett.

*

Ezúttal az MDC távozott a versenyből, ami sokakat megrendített, hiszen mindenkihez közel álltak, hozzám is. Egy hatalmas bulival köszöntek el egymástól a show hímnemű versenyzői, valószínűleg jó adag alkohol társaságában, ugyanis hajnali 1 órakor különös üzeneteket kaptam.

"Tudm elcsesztem de szertlek kerlek ne tolj el magdtol" Olvastam az első, meglehetősen hibásan írt üzenetet, amit természetesen Olivér telefonjáról küldtek. Nem reagálva rá csak tovább tekertem egy újabb üzenethez, amit már többször el kellett olvasnom, hogy rájöjjek az értelmére: "Vic veld akarok leni merr te isvelem tudom sak ne tedd ezt"

Kicsit kiakadtam, szóval inkább hosszan lenyomtam a lezárás gombot a telefonomon, ami erre kikapcsolt, majd elrejtettem a párnám alá, mintha ezzel a problémáim se lennének már. Fájt, amit tőle kaptam az elmúlt napokban, főleg, hogy mindig mással láttam flörtölni. Fájt, hogy ott volt előttem, de tudtam, hogy most már sosem lehet az enyém, és nem is volt soha. Csak játszadozott velem, de igazi érzelmekre ki tudja lesz e képes valaha bárki iránt. Irántam nem, és ez a gondolat kínzott a legjobban. Elhatároztam, hogy túllépek, bármi áron. Rettenetesen nehéz, de amíg én sírva nézem végig, ahogy újabb és újabb lányokat szed fel, addig ő a tudta nélkül tapos rám újra, és elégedett önmagával minden egyes akciója után, mikor sikerül elcsábítania valakit, akit aztán ugyan úgy eldob, mint egy rongyot. Nem akartam többé rongy lenni, habár nem éreztem magam másnak jelen pillanatban, csak egy széttépett, régi ruhadarabnak, ami már nem kellett neki. Neki ez csak egy játék volt, én pedig naiv, és érzelmeket kevertem abba, amibe nem lett volna szabad.

Volt egy ötletem, ami még mindig egy kicsit Róla szólt, de egy kicsit arról is, hogy boldog legyek valaki mással. Ám a tervemben volt egy óriási bökkenő, még pedig az illető barátnője, akit nem olyan lánynak ismertem meg, mint aki eltántorodik bármitől is. De muszáj volt tennem valamit, hogy többé ne Olivér töltse ki a mindennapjaim szenvedését. De lehet,hogy egy kicsit féltékennyé akartam tenni...